• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Ahogyan az elmúlt években ez már hagyománnyá vált kilénkben, a tavasz folyamán, Lag Baomert
követő vasárnap háromnapos zarándokútra indult egy busznyi hittestvérünk a Csáky Zsinagóga elől.

Az úti cél Ezúttal Prága volt. Hogy miért éppen Csehország fővárosa? Erre is választ adott az a rövid
idő, amit házon kívül töltöttünk.

A zsidóság rövid története Csehországban

Cseh fővárosban a zsidók valószínüleg már a X. században letelepedtek. Ekkor már kaptak
letelepedési engedélyt zsidó kereskedők Cseh és Morvaország területén.

A prágai zsidó gettó, amely közel 800 éven át fennállt, zsidó menekülteket fogadott
Spanyolországból, Ausztriából, Morvaországból, amikor onnan elűzték őket. Prágában a zsidók nagy
szabadságot élveztek, így például saját városházával rendelkeztek. Valószínűleg IV. Károly királyáltal
adományozott piros alapon sárga Dávid csillagos zászló volt az első olyan szimbólum, amely a Mogen
Dóvidot, a zsidóközösség képviseletét fejezte ki.

1541-ben a Habsburg dinasztia trónra kerülésével kiűzték a zsidókat az országból, de tíz év elteltével
visszatérhettek. Igaz, hogy megkülönböztető öltözéket kellett viselniük.

II. Rudolf és Mátyás király idejében már elhagyhatták a gettót, szabadon utazhattak, földtulajdont
szerezhettek, olyan polgári foglalkozásokat űzhettek, mint orvos, bankár, amelyre korábban nem volt
módjuk.

Az ellenreformáció idején ismét fellángolt az antiszemitizmus.

A prágai zsidóság aranykorát a XIVI.-XVII. századra teszik. Ekkor élt Maharal, azaz Jehuda Lő wben
Becalél rabbi, a gólem megalkotója.

1745-ben Mária Terézia uralkodása idején kiűzik a zsidókat Prágából, de 3 évvel később nagy adó
lefizetése után visszaengedik őket.

A XIX. század végén már 140.000 zsidó élt Cseh- és Morvaországban, de 1899-ben egy klasszkus
vérváddal alátámasztott per után ismét magasra csaptak az antiszemitizmus hullámai.

1933-ban Hitler hatalomra kerülésével Ausztriából, Németországról és Magyarországról sok zsidó
menekült az 1918-ben kikiáltott Csehszlovákiába.

A terület zsidó lakossága létrehozott egy ernyőszervezetet, amely a helyi zsidó közösség
érdekvédelmét volt hivatott ellátni. Ennek határozata szerint a zsidóknak lojálisnak kellett lenniük az
államhoz, ugyanakkor joguk volt önmagukat zsidóként meghatározni, irányíthatták a zsidó belügyeket
és az oktatást. Így virágzott a zsidó kultúra, zsidó iskolák nyíltak meg.

Ekkor az összlakosság 3,5 %-át tették ki a zsidók. Ez a helyzet állt fenn egészen a II. világháborúig.

A háborút követően sok zsidó alijázott Izraelbe. Csehszlovákia az elsők között ismerte el Izrael
Államot. Jelenleg mintegy 7.000 zsidó él Csehországban.

Úton Prágába

A Budapestről való 550 kilométeres távolságot kényelmes autóbuszunkkal 6,5 óra alatt tettük meg.
Az egyik „technikai” megállásunkat felhasználtuk a cseh zsidósággal kapcsolatos ismereteink
bővítésére.Szlovákiát elhagyva, cseh földön néhány tízkilométert megtéve, lehajtottunk az
autópályáról, s megálltunk egy órára Mikulovban.

Az újkor korai szakaszában, kb. 1550-es években épült az a zsinagóga, amelyet 1689-ben bővítettek
ki, s amely mai formáját 1719-1723. között barokk stílusban nyerte el.

A zsinagóga belsejének közepén, egy négy oszlopon álló, a mennyezeten egyesített építmény áll. Ez
talán az egyetlen ilyen művészi megoldás Csehországban. A templombelső gazdagon díszített,
márvány jellegű oszlopokon nyugszik, héber vallási szövegekkel dekorált. Természetesen a földszint a
férfiak, az emelet a nők elhelyezésére szolgált.

Bár a második világháború alatt az épület nem rongálódott meg jelentősen, és 1987-1989 között
javításra szorult, majd 2010-14-es időszakban 35,5 millió cseh CZK (mai áron számolva mintegy 450
millió Ft) összegű további felújításra került sor. Az emelten már 1995-ben múzeumot létesítettek,
2014-ben a ma is látható rabbi Lőw és a szidó tanulás Morvaországban c. kiállítást rendeztek be itt.

Az első este – a vízparti Prága

Hersch Tamás dr. javaslatára csoportunk létszámának több mint a fele 2 órás hajókirándulást tett a
Moldván ( Vltaván), ahol a folyómenti Prága esti arculatával ismerkedtünk. Prága este is nagyon szép
város, (nem akarunk összehasonlítást tenni Budapest esti városképével, mondjuk egészen más).

Második Nap – a zsidó Prága

Tulajdonképpen ezen a napon 8-9 óra állt rendelkezésünkre arra, hogy Prága „ pesti oldalával”
ismerkedjünk. Egyáltalában nm meglepő az olvasó számára, ha a délelőtti program a prágai
„Józsefváros” azaz Jozefov gyalogos bejárásával telt. Merthogy Jozefov, a zsidó negyed (nálunk a Dob
utca- Király utca) helyszíne.

Hogy honnan kapta a nevét Jozefov? II. Józseftől, az ő tiszteletére nevezték el így, aki támogatta a
zsidók egyenjogúsítását. ekkor épült sok zsinagóga, köztük a Régi-Új, a Maisel, a Magas és a Spanyol
zsinagóga.

Jozefov az óvároshoz kapcsolódóan, ahol ugyancsak sok zsidó élt, mintegy 9 hektáron terül el. A
„zsidóváros” a18.századig önálló városként élte mindennapjait. Iskolával, temetővel, bét dinnel.II.
József olvasztotta össze őket.

A tehetősebb emberek elköltöztek innen és két-három generáció elteltével csak a szegények
maradtak itt. Ezzel Prágának ez a kerülete veszélyes résszé vált. Ekkor a helyi népességnek csupán
40%-a maradt zsidó vallású.

A 19. század végé, a 20. század elején lerombolták a rosszhírű részeket, és a közelben új, fényes
városrészt építettek az egykori zsidó város köré. Ekkor kezdték rendbe hozni a közép – és kora újkori
zsidó várost, múzeumként.

A nácik az egykori zsidó épületeket raktárként használták. A zsidó javakat egész Csehországból itt
gyűjtötték össze. 60.000 zsidót hurcoltak el Csehországból Auschwitzba.

Idegenvezetésünket a zsidó negyedben David Kraus vállalta, aki – mint kiderült – nemcsak a prágai
zsidó közösség egyik tagja, de a turisztikai üzletágban dolgozik. Zsidó szívvel és lélekkel, büszkén
mutatta be a zsidónegyed látnivalóit.

A Régi-Új (Alt-Neu) zsinagóga

A XIII. században épült és a zsinagógák illetve a zsidónegyedben található 600 épület közül az
egyetlen, amely „épen túlélte” a holokaust időszakát. A legenda szerint az anygyalok óvták meg a
pusztulástól, mivel a Mikdas, azaz az ősi szentély köveiből épült, s amikor majd eljön a Messiás, vissza
kell szolgáltatni ezeket a köveket, hogy azokból újjá épülhessen a jeruzsálemi szentély. a valóságba, a
közeli Szent Ágnes konvent emberei építették fel, de a zsidó közösség finanszírozta az építkezést.
Tudomásunk szerint a Régi-Új zsinagóga az egyetlen meglévő és működő gótikus stílusban épült
zsinagóga Európában.

A Maisel zsinagóga

A Maisel zsinagógát a XVI. szd. végén alapítoták, azóta háromszor építették át, legutóbb a XX. század
elején. Ebben a zsinagógában látható a csehországi zsidóságot a X.-től a XVIII. századig bemutató
kiállítás.

Személyes érintettségként mesélte az idegenvezető, hogy nagyapja ebben a zsinagógában tanult.

A Spanyol zsinagóga

A látott zsinagógák közül ez a legdíszesebb. A zsinagógát a XIX.század közepén átépítették, de mór
stílusjegyeit megőrizte.

Nevét a XX. században kapta. Belső díszítése is a szefárd hagyományokat őrzi.

1835-ben az un. reform közösség ( ma konzervatív irányzat nevével illetnénk) imahelyévé vált.
Orgona is szólt benne. Német nyelven folyt az imádkozás. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az
időszakban a csehországi zsidóság 90 %-a a reform irányzathoz tartozott.

1988 óta ismét működő zsinagóga. Ugyanakkor az emelten és a földszinten is kiállításnak is helyet
ad.

Látogatásunkat megelőző hétvégén az Európai Unió A progresszív zsidóságért c. konferenciáját itt
rendezték 500 részvevővel.

A Pinchasz zsinagóga

Az 1535-ben Horovitz nevű építész által épített zsinagóga ma múzeumként, pontosabban a cseh
zsidóság emlékhelyeként működik ( holocaust múzeum). 80.000, köztük 50.000 Auschwitzban
elpusztított zsidó neve található a falakon.

A Pichasz zsinagógához földrajzilag kapcsolódik, szinte összenőtt vele a régi zsidó temető.
A XV. szd-ban kezdték el használni, miután a zsidókat kötelezték arra, hogy a városon belül temessék
el halottaikat. Az 1700-as évekig tartottak itt temetéseket. Ezen idő alatt több mint 100.000 ember
nyughelyévé vált. Tizenkét réteg mélységben temettek itt. A rendkívül zsúfolt temető tele van jó
állapotú sírkövekkel. Itt alálható Jehuda Lőw síremléke is.

A legenda szerint Lőw rabbi (más néven Maharal, 1512-1609) alkotta meg a gólemet, azt az óriást,
amelynek hatalmas jelentőséget tulajdonítanak. Lőw sirkövénél csoportunk, főrabbink vezetésével a
rabbi égi nyugalmáért imádkozott, és a többi látogató tiszteletben tartotta ezt a néhány perces
megállást, mondhatnám tumultust.

Itt érdemes megemlékezni a gólemről, az óriási, emberszerű, agyagból készült lényről, amelyet a
híres rabbi kabbalista ismereteinek birtokában alkotott meg. A gólem szájában papíron az emet
(igazság) szót helyezték, s így dolgozott, utasításokat hajtott végre mindaddig, amíg ki nem vették a
cédulát a szájából. szombatra eltávolították a cédulát, hogy sabeszkor pihenhessen. Vagy az emet szó
első betűjét az alefet letörölték, s a maradék mt, amely a halott szó mássalhangzói, meggátolta a
gólemet a cselekvésben. A legenda szerint a gólem nem tud beszélni, saját akarata, céljai nincsenek,
bizonyos utasításokat megért és végrehajt. Többen szerették volna megtekinteni a gólemet, amely az
Alt-Neu zsinagóga padlásán található, de ez eddig senkinek sem sikerült.

Találkozás a prágai zsidó hitközség képviselőivel

A délelőtti program a helyi zsidó hitközség székházában fejeződött be. Az ernyőszerűen működő
prágai hitközség egyik vezetője, a felvidékről származó Frantisek Banyai alelnök magyarul
köszöntötte a Csáky csoport részvevőit. Néhány szóban vázolta hitközségük jelenlegi tevékenységét.
Megtudtuk, hogy ma Csehországban 7.000 zsidó él, amelyből 4.000 Prágában. Közülük 1.500 a
regisztrált tag, s 5-600 fő jár a négy működő zsinagóga egyikébe. Két alapvető feladatot lát el a
hitközség. Szociális ellátó rendszert tart fenn, s a zsidó oktatást irányítja. A vallástan tanárait is a
hitközség keretében képezik. Jelenleg három rabbi és néhány kántor működik Prágában.
Alkalmunk volt találkozni rabbi Mayerral, dr. Schöner Alfréd egykori iskolatársával, aki Izraelból
érkezett azért, hogy az iskolai képzést segítse.

Az anyagiakat mindehhez az államtól visszakapott zsidó tulajdonosoktól származó ingatlanok
üzemeltetése biztosítja. A zsidó múzeum, azaz a zsinagógák látogatóitól származó bevételek is a
működés forrása.

A Csáky utcai zarándokutazók képviselői röviden tájékoztatták prágai hittestvéreinket a nálunk folyó
vallási és oktatási tevékenységről, majd a találkozót ebéd követte.

A délutáni és a harmadik napi program

Az ebéd utáni városnézésre két kisebb csoportban került sor. David Kraus mellet egy prágai, magyar
nyelven beszélő idegenvezető is rendelkezésre állt.

ávid az óvárost, annak zsidó vonatkozású házait, a Károly hidat és végül a Jeruzsálem zsinagógát mutatta meg. Az óvárosról kiderült, hogy lakóinak többsége is zsidó volt, bár németül beszéltek.

Láttuk többek között Franz Kaffka lakóházát is.

Óriási élményt jelentett a zsidónegyedtől relative távol eső, Jeruzsálem zsinagóga megtekintése. Az
épület alapkövét „csak” 1898-ban rakták le. Eredetileg Jubileumstemple-nek hívták (a zsinagógát a
császár uralkodásának 50. évfordulójára emelték). Építési irányultsága a mór stílusra emlékeztető art
nouveau (Németországban neogótikusnak neveznék). Mai nevét a neki otthont adó Jeruzsálem
utcáról kapta.

Őszintén szólva, a templom külső a szerkesztőt a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógára
emlékezti. A belső kialakítás egy kicsit a Dohány utcai zsinagógánkra hajaz. egészen különleges
benyomást keltenek a karzaton található, egy – egy bibliai idézetet visszaadó gondolatok.

A nőikarzaton jelenleg egy, a zsinagóga 1948-1996. közötti eseményeit bemutató kiállítás található,
amely megtekintése során találtunk magyar vonatkozást: az ötvenes évek második felében egy cseh
rabbival kapcsolatos évfordulón három magyar rabbi is részt vett: Salgó László, katona József és Fisch
Henrik. Erről tanúskodik az egyik fénykép.

Az utazás harmadik napján, kedd délelőtt, a tervezetten felül még egy úgymond világi programra
került sor: a csoport tagjai úgy indultak a szálláshelyről az autóbusszal haza, hogy megálltak a „budai
oldalon” található várnegyedben. Azok kedvéért, akik nem jártak még Prágában, annyit tegyünk
hozzá, hogy Prágát is kettéosztja egy folyó, a Moldva, vagy cseh nyelven a Vltava. Az óváros és sok
más kerület a sík területen található, míg a túloldal dombos.

Hogy mi található a várban? Mindenekelőtt a köztársasági elnöki palota, az államfő munkahelye. A
több épületből álló komplexumot elsősorban kívülről volt alkalmunk megcsodálni. Idegenvezetőnk
elmagyarázta, hogy melyekben találhatók a munkaszobák, hol vannak a fogadótermek, hol adják át a
kitüntetéseket.

S persze a várban található a Szent Vitus templom, a gótika egyik remeke, ahol királyokat szenteltek
fel, eskettek és temettek. A templom, amely a XIV. szd. óta érdeki központ, két részletben épült. A fő
torony és a templom hátsó része a XVI.-XVII. szd.-ban, neogótikus stílusban épült. Az épületet,
részben az Alfonz Mucha által készített, szecessziós stílusú gyönyörű ólomüveg ablakok díszítik.

Jártunk abban a gótikus-reneszánsz stílusú elnöki fogadó teremben, ahol a köztársasági elnök letette
az esküjét, s minden év október 28-án átadja a kitüntetéseket az arra érdemeseknek.

Az idegenvezető erről a teremről elmondta, hogy nem csak „jó” történt itt. Három alkalommal a
történelem során büntetésből kidobtak az ablakon embereket (ez volt az un. defenetráció).
A várnegyedben ez után meglátogattuk az Arany utcácskát. Az utcában eredetileg
huszonnégy, manierista stílusú ház állt; ezeket a vár őrzői számára építették a 16. század
végén, a vár új északi falának felhúzása után, amikor II. Rudolf a helyet adományozott a
várőrség íjászlakásai számára. Az íjászok azonban huszonnégyen voltak, és az adományozott
telken nem fért el huszonnégy normális méretű ház, tehát a várvédőknek nagyon kis
házacskákba kellett kötözniük családostól. Az uralkodó megtiltotta a házak elidegenítését,
miként azt is, hogy azokból (a várfalon) ablakot nyissanak a Szarvas-árokra.

Eleinte Íjászok utcájának nevezték, az aranyművesek később költöztek ide, amikor a várat
már nem íjászok őrizték. Ez idő tájt még Aranymívesek utcácskájának hívták, ez rövidült
idővel a ma is használt alakra. II. Rudolf halála után az előírások apránként enyhültek, és
időnként el-elbontottak egy-egy házat – 1657-re már csak 14 maradt. Az aranyművesség
divatja múltán az utca lakossága rendkívül tarkává vált: művészek, papok, szolgák laktak
egymás mellett. Az első Csehszlovákia felismerte a vár utolsó megmaradt lakóházainak
eszmei értékét, és átalakítási tilalmat rendelt el. Mivel azonban pénzt nem adtak az épületek
állagának megóvására, az egyre romlott, és a környék nyomornegyeddé vált. A II.
világháború után az utcát állami tulajdonba vették, azóta nem lakik bennük senki. 1950 körül
a házakat felújították és élénk színűre festették.

Összességében nagyon tartalmas napokat töltöttünk Prágában, olyannyira, hogy a többség még egy
további napot is igényelt volna ott.

Útban hazafelé

Néhányan azt szerették volna, hogy lehetőségük csapolt sört inni még cseh földön. S mivel a
buszvezetőnk – itt említsük meg a nevét: Horváth József (akivel már Olaszországban és Kassán is
jártunk) nem ismert lehetetlent, lehajtott a Szlovákiába való belépést megelőzően az autópályáról, és
egy kisvárosban ez a – mondjuk ki – kisebbség által felvetett kérés is teljesült. Volt aki morgott egy
kicsit ezért, de ez is belefért az összképbe.

Itt most pontot kellene tennünk. De a közúti előírások- meg a szükségletek – miatt hazáig néhányszor
meg kellett állni. Így megszakítottuk utunkat Mosonmagyaróváron egy benzinkút melletti
parkolóban. S mit csinál a zsidó zarándokcsoport? Ha itt az idő – minchát imádkozik. S mint vallási
vezetőnk gondolja, igen nagy valószínűség szerint először fordult elő a soá óta, hogy zsidók
minjánban imádkozta minchát Mosonmagyaróváron. Ezt nevezhetjük akár történelmi eseménynek is.

Így aztán történelmet írtunk.

Budapest, 2018. 06. 10.
Várnai György