Esztergom – 2019

Zarándokút

Az esztergomi zsidóságról

A város nevezetes arról, hogy itt találták meg azt a IV. századi, menórát ábrázoló sírkövet, ami
a budapesti zsidó múzeum történeti kiállításának nyitó tárgya. Tehát már a római időkben éltek
Esztergom környékén zsidók.

Az államalapítás időszakában vannak híradások zsidó közösségről, még mikvét is fenntartottak.
Az ország újjáépülésének időszakában a XVIII. század végén költöztek sokan Szenttamásra, a
zsinagóga fölötti hegyre. A szabad királyi városba ekkor még nem költözhettek be,
megtelepedtek a káptalani mezővárosban, Szenttamáson.

A zsidóság számának növekedése összefüggésben állt a Várhegyen épülő Bazilikával. Az
építkezés sok lehetőséget biztosított a kereskedelem és egyéb iparok számára. A kiegyezés után
Esztergom neológ közössége kb. 1000 főre rúgott, így kinőtte régi zsinagógáját. A szomszédos,
Komárom vármegyei Kisbéren született neves építész, Baumhorn Lipót tervei alapján 1888-
ban készült el az új imaház. (Baumhorn egyik első munkája volt, akkor mindössze 28 évesen.)
Kiegyensúlyozott évek következtek, a zsidóság integrálódott a prímási városba, a millenniumi
ünnepségek aktív és elfogadott résztvevője volt a közösség.

Trianon változást hozott, mert Esztergom határváros lett, a gazdasági lehetőségek
megcsappanásával sokan elköltöztek. A 2. világháború körüli időszakban kb. 500 fő alkotta a
hitközséget. Kiemelkedő hírnévre tett szert Schrank Béla és Ödön likőrgyára, egyébként
iparosok (pékek), kereskedők, ügyvédek (Zwillinger Ferenc) alkották a zsidóság módos,
polgárosult zömét.

A jogfosztó intézkedések az esztergomiakat sem kímélték. Schrank Ödönnek, a hitközség
befolyásos tagjának indítványára a zsidóiskola az 1943/44-es évben megszűnt. A bezárás
kezdeményezését azzal indokolta, hogy munkaszolgálatos hitsorsosaik támogatása rengeteg
költséget emészt fel. A német megszállás után a városban ugyanúgy alakultak az események,
mint mindenhol a vidéki Magyarországon. A város aktuális polgármestere, Etter Ödön május
elején vonakodva hajtotta végre a gettósítási rendeletet, tiltakozásul lemondott tisztségéről.
Kiállását emléktábla örökíti meg volt lakóházán. (Lásd erről: https://hu.wikipedia.org/wiki/Etter_Jen%C5%91)

Esztergomban végül gettót nem hoztak létre, hanem összeköltöztették a zsidókat, illetve
keresztényekkel történt lakáscserékkel oldották meg koncentrálásukat. A kijelölt házak
többsége a zsidóság hagyományos lakóövezetében, Szenttamáson volt. 1944. június 5-én a kb.
500 főt autóbuszokkal szállították ki a vasútállomásra, és onnan Komáromon keresztül
deportálták Auschwitzba. Spiegel Ármin a közösség rabbija Mauthausenban halt meg. Neves
zsidó származású, de keresztény vallású polgára volt a városnak Berényi Zsigmond orvos.
Sokáig bújtatták, azonban a háború vége felé többször gazdát cserélő városban kitudódott
Vaskapu hegyi rejtekhelye. A köztiszteletnek örvendő orvost – a prímás, Serédi Jusztinián
háziorvosát! – nyilasok verték agyon a tokodi pincéknél.

Kevesen tértek vissza, de az esztergomi születésű László Klári elbeszélése szerint ő még az ’50-
es években is járt a zsinagógába Talmud-Tórára. Végleg 1956 után költöztek el sokan, vagy
külföldre vagy Pestre. László Klári ezt egyértelműen a forradalom esztergomi eseményeivel, a
fellobbanó antiszemitizmussal magyarázta.

Ennyit dióhéjban. A blogomon sokat írok az esztergomi zsidóságról, esetleg tudom ajánlani.
(Például http://pera-graner.blogspot.com/2019/05/a-kereszt-es-tolvaj-szarka-meseje.html)

Tisztelettel:
Peragovics Ferenc